Az első kémműholdak - az amerikai CORONA program

A Garai Géza Szabadegyetemen Dr. habil. Molnár Gábor Péter „Az első kémműholdak – az amerikai CORONA program” címmel tartotta meg az 52. előadást az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karán, Székesfehérváron. dr. Nagy Rezső a Garai Géza Szabadegyetem főszervezője felvezetőjében köszöntötte a megjelenteket, bemutatta az előadót.

Dr. Molnár Gábor Péter az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinformatikai Intézetének habilitált egyetemi docense, aki 1994-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen okleveles geofizikusként, majd 2005-ben szintén az intézményben földtudományok, geofizika szakterületen szerezte meg PhD fokozatát, 2015-ben habilitált.

Előadása bevezetőjében a hidegháború csúcspontjára repítette vissza az időben a közönséget a téma ismertetésével: 1960-ban, az amerikaiak semmit sem tudtak arról, hogy a Szovjetunió mire készül, mérnökök egy csoportja a sokadik próbálkozásra végre feljuttatott a világűrbe egy olyan műholdat, ami keringése közben fényképezte az alatta elterülő területeket. A Discoverer-XIV műhold egyetlen nap alatt több adatot szolgáltatott a Szovjetunióról, mint az előző években más módszerekkel összegyűjtött teljes információmennyiség. A kezdetben csak pilot projektnek szánt próbálkozás, a CORONA program, a többi program kudarca miatt 12 éven át szüntelenül szolgáltatta a stratégiai információt, lehetővé téve az enyhülést, a majd a fegyverzetkorlátozási szerződések megkötését és ellenőrzését.
1995-ben, a Szovjetunió bukása után Al Gore alelnök javaslatára Bill Clinton amerikai elnök engedélyezte a CORONA program teljes képanyagának nyilvánosságra hozatalát. Így a környezeti és klímavizsgálatokhoz már 1960-tól kezdődően vannak műholdképek, ezzel csaknem 10 évvel korábbra vissza tudunk tekinteni időben, mint amit az 1970-es években kezdődő polgári rendeltetésű műholdas távérzékelés lehetővé tenne.
Az eredetileg fotónyersanyagra készült felvételeket beszkennelték, és ezeket a digitális állományokat az interneten tették közzé. Bár ezeknek az állományoknak a georeferálása, vagyis pontos térképi vetületbe transzformálása még ma is kihívás, az előadó néhány példán keresztül mutatta be, hogy hogyan nézett ki lakóhelyünk tágabb környezete 60 évvel ezelőtt.

Az előadó többek között Székesfehérvárról is mutatott műholdképeket. Az 1960-as évek elejéről készített CORONA képet, amely 5-7 méteres felbontású, szinte fekete-fehér képnek tűnhet mai szemmel. 1965-ből már egy GAMBIT műholdfelvételt prezentált. Elmondása szerint, az amerikaiak, ezt azért hozták létre, mert a corona képek segítségével nem tudták eldönteni bizonyos a képen megjelenő elemekről ezzel a felbontással – 5-10 méteres pixelméret – hogy azok ballisztikus rakétakilövő helyek vagy pedig rakétaelhárító rendszernek a rakétái.Előálltak az ötlettel, hogy létre kell hozni egy nagyobb felbontásra képes műholdat. Először ez volt a Lanyard, majd a Gambit.Megjegyezte, hogy „ezekkel a kémműholdas programokkal fotózták a számukra érdekes területeket, így Székesfehérvár és környékét is, mintegy hadiipari központját az egykori szovjet szatellit államnak, hogy információt szerezzenek. Ez két és fél méteres képpont méretű képnek felel meg 1965-ből. Légi fotókból tudtak ilyeneket készíteni, de a világűrből készített felvételek készítését nem lehetett elhárítani.”

A Garai Géza Szabadegyetemen Dr. habil. Molnár Gábor Péter „Az első kémműholdak – az amerikai CORONA program” című előadása visszanézhető a Gailelo Webcast weboldalán: https://www.galileowebcast.hu/live.html

A Garai Géza Szabadegyetemen célja, hogy „egyszerre népszerű, a publikum számára érthető nyelven, ugyanakkor tudományos igényű, újdonságokkal tarkított, korszerű előadások keretében, neves előadók mutassák be világunk és a tudományos élet legidőszerűbb kérdéseit a hallgatóság számára.”