„Megtanultam tanulni, nyitottnak lenni minden újra, és megvizsgálni egy problémát akár több nézőpontból.”
Interjú Rapali Miklós villamosmérnökkel, aki az elsők között végezte el a mechatronikai mérnök MSc képzésünket is.
(Az alumni interjúsorozat tizenegyedik része)

  1. Mi volt a motivációja, amikor egyetemünket, vagy annak jogelőd intézményeit választotta?

    Középiskolába a Széchenyibe István MSZKI-ba jártam elektronika-elektrotechnológia szakra, és már akkor nagyon sok jót hallottam az akkori Kandó Kálmán villamosmérnöki szakról, így számomra nem volt kérdés, hogy fehérvári kart válasszam.

  2. Pontosan melyik jogelődintézményünkben végzett? Melyik szakon (szakokon) szerzett oklevelet?

    A BMF fehérvári központjában villamosmérnöki szakon (BSc) képzésen vettem részt, majd annak jogutódjában szereztem Hálózati szakmérnöki képesítést, majd első évfolyamosként végezhettem az OE Mechatronikai mérnök MSc képzésén.

  3. Volt-e olyan tanára, akire felnézett? Milyen üzenettel/szemlélettel/tudással lett gazdagabb általa?

    Nem tudnék kiemelni, vagy nevesíteni tanárokat, hiszen mikor az ember elkezdi végig gondolni az eddigi pályáját rájön, hogy mindenki tudott hozzátenni ahhoz az emberhez, aki éppen vagyok. Akár szemlélettel, akár tudással, vagy csak az oktatási módszerével, így nagyon hálás vagyok az összes oktatómnak, akikkel kapcsolatban álltam, hogy ennyi mindent tesznek, és tettek a diákokért.

  4. Fel tudja eleveníteni első emlékét az egyetemmel kapcsolatban?

    A legelső emlékem mikor beiratkozáskor, 126 lelkes fiatal ült bent a földszinti nagy előadóban, reménykedve, hogy ők lesznek a jövő villamosmérnökei.

  5. Kapott-e az intézménytől életre szóló útravalót?

    Megtanultam tanulni, nyitottnak lenni minden újra, és megvizsgálni egy problémát akár több nézőpontból.

  6. Meg tudja fogalmazni, mi volt az, amit a leginkább szeretett az egyetemben?

    A családias légkör. Mivel az első félév után sajnos elég kevesen maradtunk a szakon, így családias légkör alakulhatott ki tanár - diák között.

  7. Családjából más is követte a felsőoktatási intézmény választását?

    Igen, az öcsém követett, aki ugyancsak elvégezte a villamosmérnöki szakot.

  8. Milyen lehetőséget lát napjaink felsőoktatásában?

    Rengeteget! Középvezetőként megtapasztaltam frissen végzett diplomásokkal való beszélgetést, és sajnálattal látom, a szakmai mélységek hiányát. Viszont ennek ellenpéldája a duális képzés. Ezt maximálisan támogatom, hiszen most is van egy mentoráltam az egyetemről, akit főiskolai első félévétől kísérek. Próbálom támogatni a fejlődését mind szakmailag mind emberileg. Azt kijelenthetem, hogy a duális képzésnek igen is helye van a mai gazdaságban, hiszen így egy piacképes, az új technológiákat ismerő, és velük dolgozni tudó emberek kerülhetnek ki az iskola falai közül. Én jelenleg ebben látom a jövőt, ha lenne rá mód javaslatot tennék a duális képzés és a munkahelyek még szorosabb kapcsolatára.

  9. Lenne tanácsa a mai ifjúságnak, hogyan válasszanak egyetemet/karriert maguknak?

    Hallgassanak a szívükre! Ez egy olyan szakma, amit szívvel kell csinálni! Sajnos egyre kevesebb villamosmérnök kerül ki a munkaerő-piacra. Azt látom, hogy eltűnőben van ez a nemes szakma, pedig nagy szükség lenne jó szakemberekre! Ha egy családias és tényleg gyakorlatorientált képzésben szeretnének részt venni, akkor meg kell jelölniük egyetemünket (ÓE AMK) a jelentkezési lapon.

  10. Felidézné egy emlékezetes pillanatát, ami az egyetemünkhöz köti?

    Ilyenkor az emberek csak a szépre emlékeznek általában. Nekem az egyik legmeghatározóbb pillanatom még is egy szomorú eseményhez köthető. Sajnos Lőrincz Péter volt igazgató, aki konzulensem volt, váratlanul elhunyt. A neve megemlítésével és ezzel a pár sorral is szeretnék megemlékezni erről a kivételes emberről!

  11. A munkahelyén mennyiben tudja hasznosítani az intézményünkben tanultakat?

    Mindennek meg van a maga helye. Lehet, hogy nem direktben, de minden nap előkerülnek olyan problémák, ahol tudom hasznosítani a tanultakat. Legjobb példa nekem az első államvizsga, amikor az ember elkezdi tanulni a tételeket, és csodálatos érzés mikor rájön, hogy az architektúra hol függ össze akár az adatbázis kezeléssel, akár a számítógép hálózatokkal, a perifériákkal és lehetne sorolni. Az az igazán jó érzés, amikor összefüggésekben kezd el gondolkozni az ember.

  12. Gyerekkorában is már ezzel a szakmával akart foglalkozni, vagy más „karrierálma” is volt?

    Édesapám alapvetően villanyszerelő, de természetesen minden kisgépet, és elektromos eszközt megjavított. Már akkor is szerettem nézni, hogy egy nem működő dologból, hogyan hozza létre a működőt, szóval igen ez volt az álmom.

  13. Diplomával a kezében mi volt az első pár lépés, amit megtett a karrierje előmozdítása érdekében?

    Szerencsém volt, mert nekem már az államvizsga előtt munkaszerződésem volt. Amit ugyan csak az intézménynek köszönhetek. Diákmunkát vállaltam egy multinál, ez annyira jól sikerült, hogy szakdolgozati témához is felhasználtam, s még államvizsga előtt munkaszerződést ajánlottak. Nekem akkor, ott szerencsém volt. Ebből következően teljes mellszélességgel támogatom a duális képzést, mert ezek a srácok nagyobb eséllyel indulnak a munkaerő-piacon.

  14. Mivel ajánlaná a fiataloknak az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karát?

    Gyertek és tanuljatok egy családias légkörű intézményben, szerezzetek piacképes tudást, amivel garantált lesz a helyetek a munkaerő-piacon.